A Debreceni Fizikai intézet elődje a Debreceni Egyetem Orvostudományi Karának keretében 1923-ban létesült Orvoskari Fizikai Intézet volt. Az egyetem ezen első Fizikai Intézetét ideiglenesen az akkori Tanítók árvaházában helyezték el, itt található jelenleg is. Az intézet első igazgatója dr. Wodetzky József volt, aki égi mechanikával foglalkozott. Az ő érdeme a Csillagvizsgáló létesítése 1930-ban. Az intézet vezetését 1935-ben dr. Gyulai Zoltán vette át, akinek érdeme a kísérleti bemutatásokon alapuló előadások indítása, a műhely és a laboratóriumi gyakorlatok megszervezése. Az intézet következő vezetője 1940-től dr. Szalay Sándor volt, aki megteremtette a magfizikai kutatások feltételit. A Természettudományi Karhoz annak megalapításakor, 1950-ben került áthelyezésre a Kísérleti Fizikai Intézet és Tanszék. Az ATOMKI 1954-ben jött létre és kezdetben az intézeten belüli kutatócsoportként.
Az mai Fizikai Intézet egy közel százéves intézmény örököse, amely a debreceni fizika bölcsője volt. Dr. Szalay Sándor nevét egy terem is őrzi intézetünkben. . Szellemi örökségét dr. Berényi Dénes így fogalmazta meg születésének századik évfordulóján [1] :
„Mindenek előtt megtanulhatjuk tőle, hogy ne féljünk követni a „természet logikáját”, a természeti folyamatok valóságos útját, ne tekintésük a tudományterületek határait, amelyek csak elménk korlátozottságát jelentik, mert azok a természetben nem léteznek. Legalábbis ne feledjünk túltekinteni konkrét kutatási területünk határain - ez az, amit ma inter- vagy multidiszciplináris szemléletnek neveznek -, vagyis figyeljünk arra, hogy eredményeinknek milyen jelentősége lehet közeli-távoli más tudományterületeken, sőt a gyakorlatban. Mindehhez fontos a kapcsolatépítés, az együttműködés, ami napjainkban kulcsszónak számít a tudományban.
A másik fontos örökségünk az eszközfejlesztés - nyugodtan mondhatjuk -, az eszközfejlesztő kutatás. Egy új kísérleti berendezés, különösen ha az egyedülállóan új, valóban új utakat nyithat a tudományos kutatásban. Az eredeti, új berendezések tervezése és építése a debreceni kísérleti fizikai iskola legfontosabb jellegzetességei és pozitív hagyományai közé tartozik.
Végül, de valóban nem utolsó sorban mesterünk, Szalay professzor legfontosabb örökségét képezi az a gerinces, korrekt magatartás, ami őt mindig jellemezte. Ahogy nekrológjában elhangzott: „Kutatói, nevelői és vezetői erényei szorgos munkával kiművelt teljes, harmonikus egyéniségéből fakadtak. Következetes, szigorú igényesség, kiegyensúlyozott, igazi teljesítményekre alapozó értékrend irányította saját életét és munkatársai, tanítványai kiválasztásában és formálásában követett gyakorlatát. Nevelőként és vezetőként a tehetségszelekcióban és a tehetség gondozásában látta az új nemzedék felépítésének kulcsfontosságú kérdését.”
[1] Berényi Dénes: „Szalay Sándor 100 éve született Nyíregyházán 1909. október 4-én.” Fizikai Szemle, 2009/12 402. o.